Komolyan mondom, ha a saját szerelmi életemre tekintek, nem tudom, hogy sírjak, vagy fetrengve röhögjek rajta.

Belülről szemlélve persze egyszerű: siralmas. Valamiért azok az emberek, akikkel el tudnám képzelni a jövőt, egyszerűen eldobnak, de úgy, hogy azt nem mondják meg szemtől szemben. Egyszerűen nem válaszolnak az SMS-re, telefonhívásra, sőt, MSN-ről is törölnek.



Baleknak érzem magam. Ennyi. És most jöhet a dráma. Nyomd meg a gombot.