Új büfés van a munkahelyi büfében. Az oké, hogy szeretné a vendégeit megismerni, ezért gyakorolja a nevünket, de azért nem kéne túlzásokba esni. Szerintem az, hogy minden mondatban megszólítja az embert, az nem csak hogy nem elegáns, de energia és időpazarlás is, ráadásul elvonja a figyelmet a lényegről. Példa:

- Szia Zoli, mit kérsz?

- Szia, egy melegszendvicset.

- Mit kérsz rá, Zoli?

- Ketchup-öt.

- Mást?

- Egy kávét kérnék.

- Hány cukrot kérsz bele, Zoli?

Stb.

Rendszerint akkor szoktam nevén szólítani valakit, amikor először szólítom meg, utána már (elvileg) tudja, hogy hozzá beszélek, fölösleges minden mondatban megszólítani (88feltéve, hogy a társagás viszonylag folyamatos, és a párbeszédben két fél vesz részt; bár három vagy több személy esetén is elég, ha csak ránézek arra, akihez szólok, nem kell megszólítani).

Ajánlani szeretnék egy postot, amiben valamelyik Blogteres szerző arról ír, hogy az ügyfélszolgálatos minden mondatban „hölgyem”-nek szólította, de már nem emlékszem, hogy ki írta. Segítsetek megtalálni.

Ma orvoshoz megyek a lábammal. Mármint megnézetni a lábam.