Pont most kellett, hogy igaza legyen a sok ingyenélőnek? Gy.k.: időjós. Helyszíni jelentés az Petőfi hídról.

Na, ilyenben még nem volt részem.

Az egész már baljósan indult. De ami történt, az félelmetes volt.

Petőfi híd közepe. sikerült egy jó helyet találni, közvetlenül a korlátnál, pont a híd mértani közepén. Fel is sorakoztunk a mentén, és vártuk az áldást. Viccelődtünk, meg minden. Aztán elkezdődött a villámlás. Csörgött a telefon. Zsámbékról hívtak: iszonyatos vihar volt, legalább 100 km/h-s széllel, vigyázzunk magunkra. Oké. Öt perccel később újra telefon: Merlin (kutyus, óriás-schanuzer) reszket (szegényke, nagyon fél a vihartól), és a Zsámbéki-medencében nincs áram. A zsámbéki tüzijáték kb. 3 perc alatt lezajlott, valószínűleg a vihar valamit tönkretett, és a petárdák egyszerre robbantak fel.

Baljós árnyak közelednek az égen. Lassan kezdünk parázni, erősödik a szél. Tanakodunk, hogy induljunk. Közben megy a tüzijáték.

És egyszercsak megindult a vízfüggöny. Ilyet még soha életemben nem láttam. Elég hamar kapcsoltunk, nem tanakodtunk tovább, de talán a híd negyedéig sikerült elérni, amikor egyszercsak kegyetlenül elkezdett szakadni az eső. Egy pillanat alatt bőrig áztunk. A tízfős csoportból ketten már korábban bevették magukat a Zöld Pardonba, nyolcunk közül hárman tudtunk együtt maradni úgy, hogy fogtuk egymás kezét. Én mentem elöl, mögöttem barátom barátnője, és legvégül barátom. Iszkoltunk lefelé az aluljáróba.

Először elnéztük a lépcsőt, ami a híd oldalán megy lefelé, visszamenni nem tudtunk a tömeg miatt, úgyhogy futottunk tovább a 23-as busznál lévő aluljáró-lejárat felé. Reszkettünk, de szó szerint. Az egyik váltás pólómat odaadtam a lánynak. Szerencsére nem fértünk be az aluljáróba, így egy szélárnyékban lévő, de levegős helyen álltunk a lépcsőn.

Jött egy apuka a lányával (8-9 éves forma), elvesztették anyukát. Az apa megkért, hogy vigyázzunk a gyerekre. Oké, nyugtatgattuk a kislányt, hogy mindjárt jön az anyukája, szegény nagyon sírt. Megijedt, dehát ki nem? Hamarosan, 1-2 perc múlva előkerült az anyuka is, úgyhogy mentek. Az apuka nagyon hálás volt.

De velünk most mi legyen? Körtelefon. A csapat szétszóródott, senki nem veszi fel a telefont. A Vodafone hálózatok elérhetetlenek. Három rövid pitty: nem kapcsolható. A Pannonosok, T-sek nem veszik fel. Induljuk a Lurdy felé, a kocsihoz.

Megyünk. Közben enyhül a vihar. Csak a nyomát látni. Kicsavart fák, letört ágak, bokáig vízben gázoló emberek. Mindegy, megyünk, Sietünk, és nem mellékesen reszketünk a hidegtől.

Lurdy. bent szinte üres, de lassan érkeznek azok, akik ott parkoltak le. Mindenki vizes. Aki nem, mert bent volt ez idő alatt, nagyokat néz. Anyátok picsáját. Hát nem láttátok, hogy ősziesre fordult az időjárás? Még van egy pólóm, gyorsan leveszem az elázott inget, és felveszem azt. +50% komfortérzet. Ez is valami. A cipőmben áll a víz. Barátom frappáns megjegyzése: - Lubickolnak a lábujjaim a cipőmben. :)

Irány a McDonald's. Megváltás lesz a forró tea. - Mit kérsz? - Azt, ami kész van, meg egy teát. - Sajna, nem tudok várni, főleg, ha bőrig vagyok ázva. :)

Eszünk, közben sikerül telefonálni. A többiek a 30-as villamossal próbáltak jönni. Esélytelen, úgyhogy leszálltak és ők is gyalogolnak. Hamarosan itt lesznek.

Végül megérkeztek, és már mentek is. Mi is megvacsoráztunk, és indulunk. Amerre járunk, félfamentes övezeteket találunk. A prostik azért nyomják az ipart a IX. kerületben. Hülyék.

Dunaharaszti: Kicsavart fák, az egyik áramelosztó elromolhatott, mert 3-4 utcában nincs áram, de a város nagy része el van látva árammal. A helyzet súlyosnak tűnik, de nem az. És! Nem ázott be a tető.

Itthon vagyok. Hallgatom a híreket. Szörnyű. És holnap mehetek dolgozni. Nem akarok. De mindegy, jobban nem akarok megfázni. Most érzem, hogy kicsit fáj a hátam a sok hideg víztől. Remélem holnapra elmúlik.