KIKA - Hova máshova?
Az IKA-ban nem jártunk szerencsével, nézzünk be a KIKA-ba.<br><div style="text-align: justify; font-family: Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;"><font size="3"><br>A KIKA egy teljesen más hangulatú hely, mint az IKEA. Hatalmas terek, ízlésesen berendezett eladótér, szép, formás bútorok.<br><br>Főnököm talált magának széket, ami nagyon kényelmes és viszonylag olcsó is, nekem viszont nincs megfelelő ágy. Kicsit drágák az én pénztárcámhoz ezek a dolgok. =(<br><br>A KIKA-ban nincs gyerekzsivaj. Vannak itt is gyerekek, de úgy tűnik, ide a normálisabbja jár. Nem rohangálnak föl s alá, nincs hangos szó, stb. A KIKA egyik sarkában egy nagyon kellemes hangulatú kis kávézóban lehet megvitatni a nézelődés eredményeit.<br><br>Ezt most kihagytuk, irány az Örs vezér terei IKEA. Ugyanis ott még van abból az ágyból, amit kinéztem magamnak.<br><br>Itt már célirányosan egyenesen az ágyakhoz mentem. Fél órát kellett várnom, mire az eladó közelébe tudtam férkőzni, ugyanis egy házaspár épp akkor terveztette meg a hálószobáját. Akkor rámutattam az ágyra és mondtam, hogy azt kérem. <br><br>Ekkor kaptam egy cetlit, ami olyan térképféle, hogy hol találom meg magamnak a raktárban a terméket. Először is szerezni kellett egy kocsit. Aztán rápakolni a berendezést a kocsira. Közben kiderült, hogy a hozzá való matracot valakik felvásárolták, úgyhogy másik fajtát kellett választanom.<br><br>A pénztárnál újabb egy órás sor következett, ami két (valószínűleg északi nép tagjai) nőnek volt köszönhető, akik nem értették, hogy miért kerül annyiba az áru, amennyibe, és ez most forint vagy "ajró", és különben is... Alig vettek valamit. De nem egyben fizették ki azt a keveset. Kriminális. Az ilyeneket miért engedik vásárolni?<br><br>Oké, szóval sorra kerülök végre, mondom, hogy ezt a batyut haza akarom vitetni. De azt nem ott kell, hanem a kijáratnál van egy asztal, ahol szólni kell, és vigyem oda...<br><br>Itt szakad el a cérna. Közlöm főnökömmel, hogy én még egy sorba nem vagyok hajlandó beállni, egész nap nem ettem semmit, már reszket kezem lábam, lécci intézze el. Elintéz, én meg megyek kajáért.<br><br>Persze ezt is megszívom, mert "...ööö hát nem is tudom mit kérjek..."-né áll előttem csapatostul, családostul, aztán fizetésnél akkor áll neki aprópénzben kiszámolni a fizetendő összeget. És nem egy ilyen áll előttem. Legalább öt.<br><br>Mire megkapom a hőn áhított hot-dogot, addigra a hazaszállítás is el van intézve. Elegem van, haza akarok menni...<br><br></font><div style="text-align: center;"><a href="http://markyhennon.blogter.hu/?post_id=79815"><font size="3">Hazaút és autómentes nap</font></a><br></div></div>
Szólj hozzá