2006. sze 22.

Hálókocsi

írta: Mark yhennon
Hálókocsi

Munkába menet, hajnalban a Budapestre tartó Volánbuszon mindenki alszik.
Amikor felszállok a buszra, még rengeteg éber ember van. Beszélgetnek, vagy csak egyszerűen nézelődnek, tűnődnek, talán a napi programjukat veszik át még egyszer gondolatban.

Aztán leülök egy székre, és becsukom a szemem, és azon merengek, hogy ki volt az az állat, aki hajnali nyolc órai időpontot talált a legalkalmasabbnak a munkakezdésre?

Rövid tűnődés után egy derékszögű kanyar jön, ahol kapaszkodni kell kicsit, de utána már nyugodtan lehet szenderegni a másfél órás út alatt. Ami egyébkényt 45 perc lenne, ha az autósok nem akadályoznák a busz haladását.

Félúton fel szoktam ébredni, általában ez az az időmennyiség, amit mozdulatlanul kibírok, új testhelyzetet veszek fel, közben körülnézek. Lényegében csönd van a buszon. Mindenki alszik (a vezetőt kivéve; milyen rossz lehet neki), vagy legalábbis csukott szemmel, csöndben utazik.

Szemben velem ma egy srác ült a buszon, olyan 15-16 éves forma. Ő is aludt. Az "új" Mercedes gyártmányú Volánbuszokon néhány szék kicsit szélesebb a szokásosnál, de nem kétemberes. Érdekes megoldás, mindegy. Ő is egy ilyen széken ült. Hátával a busz oldalának támaszkodva, karba tett kézzel, lába félig az ülésen, és úgy aludt.

Néhány másodpercig néztem, utána visszaaludtam én is. A Budagyöngyénél kelt csak fel, ahol leszálltam.
Szólj hozzá

volán busz alvás hajnal