Úgy alakult, hogy az a cég, amelynél főállásban dolgozom átalakul. Konvergálódik, ha úgy tetszik. Ez úgy néz ki, hogy összevonják egy másik céggel, és ezért több embert elbocsátanak Igazából engem nem akarnak leépíteni, csak olyan körülményeket teremtenek, amit sajnos nem tudok elfogadni. Ez első körben azt jelentette, hogy 6%-kal csökkentették az utazási hozzájárulásomat. Ez kb. 200 Ft-ot jelentett havonta. Nem túl nagy érvágás, igazából semmiség.

Viszont a következő az lesz, hogy átsorolnának egy másfajta munkakörbe, miközben ugyanazt a munkát végezném, és ezzel csaknem 20000, azaz húszezer forinttal rövidítenének meg. Januártól pedig az illetményekből is le fogják csípni az idén béremelésként kiosztott 6%-ot. Ez már nem csippentés, hanem markolás, aminek következtében olyannyira lecsökkenne a fizetésem, hogy azért már nem érdemes kitennem a lábam itthonról. Mondhatjuk, hogy a 2001-es szintre süllyed.

Ezért, amikor felajánlják majd november hó folyamán, hogy vállalom-e az új körülményeket, akkor nemmel fogok válaszolni. Ezt holnapután reggel(ire) fogom közölni közvetlen főnökömmel, akit nem fog meglepetésként érni, mert ma már utaltam rá, mikor megkérdezte.

Persze, lehetne bízni abban, hogy majd csak jobb lesz, de én ebben nem tudok hinni. Andersen meghalt. Nincs mese. Váltanom kell, amíg még a végkielégítésemet (nem sok) a mai árfolyamon tudom "megváltani".

Légyszi sajnáljatok egy kicsit, mert most zaklatott vagyok, holnap még ájuldozok, de csütörtökön befejezem az önsajnálatot, és elkezdek munkát keresni. Onnantól már nem lesz helye nyavalygásnak. Én döntöttem így. Igaz, hogy kényszerítő körülmények miatt, de akkor is.