Hogy miért vagyunk együtt karácsonykor? Hogy együtt megnézzük a Bunyó karácsonyig című filmet. Megint.

Az első részben említettem, hogy "megünnepelhetjük azt, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk (ez a legszerencsésebb eset, bár erről is vannak tapasztalataim, de ezt majd máskor fejtem ki)." Eljött az ideje a tapasztalatcserének.

A legjobb eset az, ha az ember fia/lánya szeret ott és főleg azokkal lenni, ahol és akikkel karácsonykor van. Ilyenkor nincs gond, de a régi mondás szerint jóból is megárt a sok. És amikor kezd megártani, akkor jönnek a bajok.

Már egy hosszú-hétvége is erősen megviseli az állandó stresszben, rohanásban élő embereket, ezért (is) van annyi baleset hétvégente az utakon. Mert jó az, ha az ember leruccan a Balatonra/hegyekbe/kirándulni/nagyihoz a családdal, de egy napnál többet nehezen bír ki a ma embere velük. Hazafelé már a másnapra gondol, amikor végre beleveti magát az irodai foteljába és nem kel mindenféle csip-csup ügyekkel foglalkoznia.

Hasonló a helyzet a karácsonnyal is, csak nagyobb kivitelben. Kevés olyan családot ismerek (lehet, hogy az én hiányosságom), akik kibírják a teljes ünnepet együtt anélkül, hogy perpatvar lenne. A veszekedés alapja lehet generációs probléma, gázszámla, vagy bármi, igazából nem az a lényeg, csak legyen.

A másik érdekes kérdés az evés. Karácsonykor mindenki eszik. Ilyen is csak Pannóniában fordul elő. A németek a karácsonyi hosszú szünetre tervezik a nyaralásukat, és főleg a spanyol szigeteket veszik célba ilyenkor. Nem főznek, nem csinálnak semmit otthon, hanem elmennek, aztán amikor vége a kabarénak, akkor hazamennek, és dolgoznak tovább.

De miért akar a magyar ember egyszerre enni a töltöttkáposztától a lencsefőzelék-virslivel-ig mindent? Karácsonykor annyi étel van az asztalon, amennyit normális esetben 2 hónap alatt sem ennének meg. Persze itt is van jóeset és rosszeset. Jó esetben elfogy az elkészítet étel, rossz esetben nem.

Mindemellett, szeretet ünnepe ide vagy oda, a szeretetet leginkább forintban mérik. Önmagában az együttlét nem jelent semmit. A család körbeüli a bambuládát és néz ki a fejéből, és dühöng azon, hogy "bácc pencer" már megint karácsonyig bunyózik benne.

Pedig a karácsony kiváló lehetőség (lenne) egy vagy több tucat könyv elolvasására. Ha van hó, akkor lehet hógolyózni napestig, vagy szánkózni. Ha nincs hó, akkor sincs semmi veszve. Egy jó séta a levegőn egy közeli erdőben, étterem(kávézó)látogatással egybekötve és jókat beszélgetve semmivel össze nem hasonlítható élmény. Beszélgetni persze lehet otthon is, de csak akkor, ha a butítógép ki van kapcsolva. És ne mondja senki, hogy nincs miről.

A magyar családokban nem beszélgetnek egymással. Semmiről. Ezért nem is ismerik egymást igazán a családtagok. Jobba ismerik például a Jóban-rosszban sztárjait(?), mint a saját gyereküket.
Az első rész itt olvasható.
A második rész itt olvasható.

Be akartam rakni ezt a videót ide, de nem sikerült. Ezért kattintanod kell, méghozá ide: http://video.xfree.hu/?n=szuhai-cs|536e055b64cffe26d461cd9dc4563f56