Vasárnap ellátogattunk a Káli-mdencébe.

Megnéztük Salföldet, és a Kőtengert. Salföld gyönyörűen helyrepofozott kis település, olyan, mint egy múzeum. Mikor ott jártunk, szinte egy lélek sem volt az utcán, ami ezt a benyomást még jobban megerősítette. Itt az egyik őskőzet:

(A mohás-gombás képekhez: ezek mind a kövek felületén teremnek. Érdemes megfigyelni a szimbiózist a különféle növények közt.)

Visszafelé megnéztük a salföldi szürke-gulyát.

Szintén visszafelé megálltunk Kékkút mellett az ásványvízüzemnél. Ott is készült néhány fotó, a Theodora Quelle szoborról, és néhány rövid, mobiltelefonos videó az üzem oldalában lévő kútról, amelyből bárki ihat ásványvizet.

Ezek mellett persze több más faluban is jártunk, és bizton állíthatom: a szőlőtőkék mindenhol megvannak, nem vágtak ki egyet sem, és a gazdák folyamatosan gondozzák őket, így az idei bortermés, ha ezen múlik, nem marad el.