Belvárosi bérlakás a Dob utcában. A belső udvarra néznek az erkélyek. Mindenhol málló vakolat, csak a Szentlélek tartja egyben az egészet. A patkányok halk motozásán kívül semmi más nem hallatszik. Júlia kimegy az erkélyre, kezében a mobiltelefon, valamit nyomkod rajta. Kovács néni jön haza, bejön a kapun, mögötte Romeo surran be, majd elbújik a kukák közt. Kovács néni elcsoszog, nem veszi észre. Júlia sem.

Romeo: Hehe, nem vett észre. Némára állítom a mobilomat.

Júlia: (Az erkélykorlátra csap, vakolat hullik alá.) A rossebbe!

Romeo: Ékes a szavajárása. Valamit motyog magában, de nem hallom. Közelebb megyek.

(Romeo közelebb oson, majd sunnyog.)

Júlia: Romeo, bazmeg, átjöhetnél azért. Ez a kurva telefon is, bazmeg, pont most merült le, bazmeg.

Romeo: (Kuncog.) Hallgassak-e vagy szóljak-e neki?

Júlia: Bazmeg, se kéz, se láb, e kar, se arc, se más efféle része az embereknek. Egy csúszómászó féreg, bameg.

Romeo: (Előugrik. Közben megcsúszik valami zöldes mohán vagy penészen, de nem esik el. A sötétben így sem látszik rendesen.) Itt vagyok.

Júlia: Ki a franc vagy, bazmeg?

Romeo: Hármat találgathatsz.

Júlia: Romeo, bazmeg, ne szórakozzál már, bazmeg. Lemerült ez a kurva telcsi, temeg még arra se vagy képes, hogy írjál egy SMS-t, bazmeg. Különben is, hogy jöttél be, bazmeg?

Romeo: Kovács néni mellett besurrantam. Felmehetek?

Júlia: (Bosszús.) Nem, itthon van az anyám, bazmeg.

Romeo: (Kérleli.) Na, lécci, csak az erkélyre. Nem lát meg, sötét van.

Júlia: (Még mindig bosszús.) Picsába. Inkább mondjál valamit.

Romeo: Mit mondjak?

Júlia: (Mérges, szinte kiabál.) Bazmeg, én mondjam meg, mit mondjál? Találj ki valamit, a kurva életbe.

Romeo: (Csitítja.) Csssssss! Meghallja az anyád!

Júlia: Leszarom, bazmeg. Idejössz idegesíteni, bazmeg, ahelyett, hogy elhívnál pizzázni!

Romeo: (Elképed.) De…

Júlia: Inkább menjél haza, bazmeg, anyádnak ripacskodjál.

Romeo: Ne szopassál már. Ezért szoptam keresztül maga a fél városon?

Júlia: (Elfordul.) És?

Romeo: Legalább egy smárt.

Júlia: Na ne fárasszál.

Romeo: Most mi bajod van?

(Júlia bemegy a lakásba.)

Romeo: Hülye picsa.

(Júlia visszajön.)

Júlia: Na jól van, töltsd föl a telcsimet, aztán majd üzizek.

Júlia anyja: (Bentről.) Kész a kaja, gyere enni!

Júlia: Minnyá!

Romeo: Na, jól van, léptem. Csá.

Júlia: Hova sietsz?

Romeo: Anyád hív. Holnap a suliban majd találkozunk. Csákány.

(Romeo elindul a kapu felé.)

Júlia: Most meg mi a fasz bajod van, bazmeg?

Romeo: semmi. Cső.

Júlia anyja: Juli, baszki, gyere már be.

Júlia: (Nagyon dühös. Elindul befelé.) Mi a fasz volt olyan sürgős, basszus, nem ért vol….

A ház még sokáig hallgatta Júlia és az ő anyjának dialógusát a feslett erkölcsről, amiről (hogy, hogy nem) Júlia anyja negyedórás monológokat tudott előadni. Hogy honnan szerezte az értesüléseit, az máig rejtély, de egyes történetírók szerint ilyesmiről csak tapasztalat útján lehet tudomást szerezni.