Manapság elég sok szó esik a klímaváltozásról, globális felmelegedésről. Az átlagember számára ebből (hála a csodálatosan szenzációhajhász médiának) kb. annyi jön át, hogy egyszer valamikor majd valami rossz fog történni valahol. Összehasonlításként: egy ilyen hír kb. olyan, mintha egy óvodásnak az időskori érelmeszesedés fájdalmait próbálnánk ecsetelni.


A klímaváltozás és a globális felmelegedés nem teljesen ugyanaz. Míg a globális felmelegedés okoz klímaváltozást, visszafelé ugyanez nem feltétlenül igaz. Az alábbi példán a klímaváltozás egy lehetséges forgatókönyve látható.

A klíma megváltozásának egyik lehetséges módja az úgynevezett pólusváltás. Egyes kutatók szerint valamikor réges-régen történt már ilyen, bár erre nincs bizonyíték. A bizonyítékok hiánya adódhat abból, hogy olyan régen történt, amikor még az úgynevezett Pangea (Szuperkontinens) volt a szárazföld. A mai napig nem tisztázott, hogy ez hol volt és hogy mekkora volt egyáltalán, ami döntő tényező lenne egy ilyen elmélet bizonyításakor. Abban a többség egyetért, hogy a Pangea létezett, és ezt ragyogóan alátámasztja a kontinensek jelenlegi alakja, amelyek hihetetlen pontossággal illeszkednek egymáshoz, illetve a tektonikus lemezek mozgási iránya.



Hogy a pólusváltás ok vagy következmény, azt nem tudni, mindenesetre az összes Földön élő fajra hatással van. Nem szükségszerű, hogy kihalást okozzon, ha elég lassan megy végbe ahhoz, hogy az élőlények alkalmazkodni tudjanak. Ez számokban kifejezve millió éveket jelent. A Föld esetében tudjuk, hogy az idő nem számít, tehát 10-20 millió év ide vagy oda: nincs jelentősége.

Gond akkor van, ha a klíma változása annyira gyors, hogy az élőlények nem képesek követni. Vannak olyan fajok elég szép számmal, amelyek csak a saját környezetükben képesek élni. Elsősorban ilyenek a szigetlakó állatok (pl.: Ausztrália őshonos állatfajai, Galápagos-szigetek élőlényei, stb.), és azok, amelyek egy bizonyos táplálékon élnek (pl.: panda).



Az időjárás jelenlegi változása leginkább arra kezd hasonlítani, mintha a pólusok elkezdenének valamilyen irányba mozdulni. Mivel a radikális változások csak néhány éve kezdődtek, így nehéz megmondani, hogy pontosan merre, de következtetni lehet. Következtethetünk azokból a jelekből, amelyeket látunk: Marokkóban esik a hó, a hurrikánok egyre beljebb mennek az Amerikai kontinens belsejébe, a Távol-Kelet elsivatagosodik. Ez arra utal, hogy az alant látható ábra szerint keletről nyugatra és északról dél felé mozdulnak el a pólusok.







A Földön egyáltalán nem megy ritkaságszámba a változás. Szigetek keletkeznek nap mint nap, és tűnnek el szintén ilyen gyorsan. Azonban ezek, bár minden mindennel kapcsolatban van, nem okoznak akkora kilengést, hogy az globális gondokat okozzon. Ezért nem baj, hogy ilyen gyorsan történnek ezek a események. A pólusváltás viszont, ha túl gyorsan megy végbe, minden élőlényre pusztulást hozhat, amely nem képes elvándorolni az élőhelyéről.

A vándorlásnak persze vannak előfeltételei: elsősorban az, hogy a célnál meglegyenek az élethez a feltételek. Egy nagytestű növényevő, ha nem talál a célterületen élelmet, kihal. Azok a ragadozók, amelyek azzal az adott növényevővel táplálkoznak, követik a vándorlásban, de a zsákmányállat kihalásával ők is kipusztulnak. (A körforgás közismert: növények --> növényevők --> ragadozók --> dögevők --> csúszó-mászók --> növények. Semmi nem vész kárba.)

A változással tehát nincs baj, ha az elnyújtva, lassan megy végbe, hogy az élőlények alkalmazkodni tudjanak a megváltozott viszonyokhoz. A jelenleg tapasztalható klímaváltozás ellenben annyira gyors, hogy azt, ha ilyen ütemben folytatódik, egyetlen faj sem lesz képes követni. Bár eddig totális pusztulás még nem fordult elő, félő, hogy ez esetben ez bekövetkezik.