A napokban volt szerencsém (vagy inkább szerencsétlenségem) megnézni egy filmet. Az a címe, hogy Kraken: A mélység csápjai.

Arról szól, hogy van egy óriáskalmár (ez nem a zsidó kereskedő, hanem a tintahal másik neve), amelyik elég hülye ahhoz, hogy a tengerszint alatt egy méterrel lakjon, és a napi hamburgert mit sem sejtő hajósokból állítsa össze.

A történet elején hárman tartózkodnak egy jachton: apuka, aki kivitte magával az asszonyt, hogy majd egy romantikusat dugnak a fedélzeten. Értelemszerűen anyuka a másik, aki szintén jelen van, szintén egy kiadós dugás reményében. A harmadik jelenlévő teljesen érthetetlen módon az ivadékuk, a hatéves Pistike. Hogy neki mi lenne a szerepe az aktus közben, azt sosem fogjuk megtudni, mert apukát bekapja a tintahal. Üvölt anyukának, mint a sakál, hogy: "anyjuk, hozd a puskát", erre a spiné előveszi... sose találnád ki: a jelzőrakéta kilövő alkalmatosságot! Ez úgy néz ki, mint egy pisztoly, és segélykérő rakéta kilövésére van rendszeresítve. Ezzel ő, mármint asszonypajtás, belelő a vízbe. A rakéta természetesen azonnal elázik, és ártalmatlanul süllyed a fenékre.

Na, apuka meg is evődik, annak rendje és módja szerint, majd desszertként anyuka is elfogyasztásra kerül, ruhástól, mindenestől. Azért a nyolc csápnak is megvannak az előnyei. Bár ha nyolc szája is lenne a polipszabásúnak, még hatékonyabban tudná tömni a lábasfejét. Hogy a fattyút miért hagyta ki a buliból, az nem derül ki a filmből. A következő snitt már tizenvalahány évvel később játszódik. Így nem tudhatjuk meg azt sem, hogy a parti őrség és a rendőrség, a hal- és vadvédelem valamint a mentők és búvárok vajon milyen sztorit kaptak a kis nyavalyástól. Elméleteket lehet erről gyártani. Például: a kölyök kivezette a hajót a partra, majd összecsomagolt, és hazautazott Losziba, ahol felmarkolta a biztosítási pénzt, és végigkefélte a fél várost. Vagy valami hasonló. Végülis mindegy.

Tehát eltelt tizensok év, egy másik hajón egy régész hajóroncsokat kutat valami öbölben. Ki fog derülni, hogy ugyanabban az öbölben, sőt, mit tesz Isten, hajszál pontosan ugyanott, ahol a kalmár korábban már falatozott. Megszonározza a tengerfeneket, és meg is találja a hajót, benne az ereklyével, aminek már a gondolatától is elázik a bugyija. Ekkor jön a tintahal, és elkapja a kapitányt, és húzza hátrafelé. Közben Lajos, az inas indítja a hajót, és elindul az ellenkező irányba. A kapitányra valami drótkötél feszül, közben cibálja a polip. Ekkor kilép Lajos, és nézi, hogy mi van, de csinálni nem csinál semmit. A kapitányt kettévágja a drótkötél, és így a tintahal nem marad mára éhes. A csobbanásra odarohan a régész csaj, akinek Lajos azt mondja, hogy elkapta valami a kapitányt. Kicsit hazudós a srác, de legalább jóképű, és szép a szeme. Arról ugyanis említést sem tesz, hogy kettévágás esete forog fenn, és arról sem, hogy ő nem segített bajbajutott embertársán. És azt sem veri nagydobra, hogy tengerészként nem ismer föl egy olyan állatot, aminek nyolc, tapadókorongos lába van. Végül abban maradnak, hogy ha meghalt, hát meghalt. Slussz. Rendőrség itt sincs, tévéstáb viszont van.

Pistike, aki közben felnőtt, meglátja a tévében a riportot, ahogy a kis hazudós, a gyönyörű szemével egyenesen a kamerába nézve mondja, hogy megették a hajóskapitányt. Rá is néz a falára, ahol egy térképszelvény van az adott területről 1, azaz egy darab piros zászlóval. Mellészúr egy másik piros zászlót, így már kettő darab piros zászló van a térképen! Ebből lehet tudni, hogy ő az, aki felmarkolta a biztosítási pénzt. Szóval két tintahaltámadás elég ok arra, hogy ő azon nyomban útra keljen és meg se álljon a régésznő hajójáig, ahol belopja magát a nő szívébe (később máshova is).

Namost, ha a történet nem lenne eléggé kusza, felbukkan a régésznő egykori hapsija, akivel ugyanazt az ereklyét keresik. Tiszta olyan, mintha Tia Carrera keresne valamit. A hapsi meg is fenyegeti burkoltan, ám ő ennek ellenére nem ijed meg (mily meglepő), és útnak indulnak, hogy felhozzák a kincseket. Odaérnek, lemerülnek, bemennek a hajóroncsba, és ott zsákba szedegetik az antik csuprokat és a titkos ereklyét, amiről sosem derül ki, hogy végülis mi a franc. Valami halvány utalás van arra, hogy az egy maszk, de leginkább egy olyan réz lemezre hasonlít, amin átment a kettes villamos. A poliparc közben elbújik egy sarokban, és onnan a csápjával megcsiklandozza a régésznőt, aki nagyon megijed, és feljönnek a felszínre.

Ott lehidalnak, mert Géza, a régésznő előző pasija már elfoglalta a hajót erőszakos módon (fegyverrel fenyegetve a minimálbéren bejelentett alkalmazottakat). Az asszisztensnő és a szépszemű hazudós már be vannak zárva, ők is oda kerülnek. Nagyon fél mindenki, a rosszfiú röhög a markába, amikor az embereit elkezdi egyenként megenni a kalmár. Persze Gézát ez sem állítja meg (ebből is látszik, mennyire gonosz), és megöli Lajost, a hazudós csillogószemű srácot (egyébként csak miatta érdemes megnézni a filmet).

A régésznő rájön, hogy a puhatestűnek az ereklye kell, és mondja is a gonosz Gézának, hogy dobja a vízbe, mert akkor majd elmegy. Géza persze felvilágosult ember, pontosan tudja, hogy a polipféléknek az égadta világon semmi szükségük nincs egy szaros rézlemezre, így nem dobja a vízbe azt, ezért megeszi a tintahal. Utána a jók kiszabadulnak (kivéve a halott Lajost), szétlövik a szörnyet, és visszadobják az ereklyét a vízbe. Aztán nagyon szomorúan elindulnak a part felé. Pisti és a régésznő nem annyira szomorú, mert ők este még dugnak egy jót, bár aggódnak amiatt, hogy a rendőrség esetleg kérdezősködni fog (bár ebben a filmben ez nem jellemző).

A zárókép az, hogy kispolipok úszkálnak az ereklye körül. A hülyék, ahelyett, hogy kaját keresnének maguknak.

A filmről mini-információ itt.

Mielőtt összepisilnénk magunkat a félelemtől, mindenki nyugodjon meg: óriás méretű tintahalak szinte kizárólag a nagyon mély vizekben laknak, és még véletlenül sem támadnak emberre. A sekélyebb vizekben élő polipok meg egyenesen iszkolnak, ha embert látnak. Úgyhogy a világ nem szorul megmentésre.