Autóban meghalni iagzából nem olyan rossz.

Az ember megy, aztán egyszercsak annyi. Baj viszont az, ha nem hal meg. Például megnyomorodik, vagy ami még rosszabb mást nyomorít meg, de elég gáz az is, ha senkinek semmi baja nem esik, csak az autó törik ripityára. És erre az sem vigasz, hogy a biztosító kifizeti. Ez egy lelki trauma.

Néhány napja Szeged környékéről jöttem volna Budapestre, ha megtaláltam volna az 5-ös főutat. Sajnos nem találtam meg, úgyhogy mindenféle kivilágítatlan falvakon keresztül mentem, míg végül a határőrök segítségével visszataláltam az M5-ös autópályára (amit egyébként költségvetési okok miatt inkább kihagytam volna, de hajnali 3-kor az ember már csak haza akar érni, és nem számít, hogy ez mennyibe kerül).

Szóval a kivilágítatlan falvakra visszatérve: nem sok híja volt, hogy fejreálljak az autóval. Történt ugyanis, hogy egy olyan úton haladtam, ami mellett nem voltak lámpák, és végeláthatatlan szakaszon egyenesen haladt. Aztán egyszer csak elkanyarodott balra 90 fokban, anélkül, hogy ezt bármilyen tábla vagy más jelezte volna. Arról nem is szólva, hogy felezővonal sem volt felfestve.

Képzeljük el, hogy megyünk a sötétben 90-nel, száraz időben, egy széles, teljesen egyenes, sérülésmentes (kátyútlan) aszfalt úton, amelyen nincs felfestés, nincs mellette világítás se táblák. És akkor egyszerűen irányt változtat.

Nem tudom pontosan, hogy egy fekete lyuk keletkezett e a térben, vagy mi, arra emlékszem, hogy kattog a lábam alatt az ABS, csikorognak a kerekek, és nagyon meg vagyok ijedve, mert össze-vissza ugrál a autó hátulja. Ja, az elsőkerékhajtás átka. Mindegy, megálltam. Azon, hogy az út bal oldalán álltam meg már nem is kell nagyon csodálkozni. Hogy történt, hogy nem, se rajtam, se az autón egy karcolás sem esett, pedig nagyon közel voltam ahhoz, hogy taxival jöjjek haza. Furcsa ezt így leírni, de tényleg nem mentem annyira gyorsan, hogy ha bele is szállok az út menti fasorba, bármi bajom történhetett volna. A biztonsági öv, a légzsák, meg az egész német technológia megóvott volna. Engem. A kocsit nem.

Mivel rajtam kívül nem volt 100 kilométeres körzetben senki, így visszafordultam, és végigmentem az éles kanyaron lassan. Megpróbáltam rájönni, hogy miért nem vettem észre a kanyart. Arra a megállapításra jutottam, hogy azért, mert nem látható. Se reflektorral, se tompított fénnyel. Valahogy pont úgy állnak a fák az út szélén, hogy semmilyen fény nem verődik vissza róluk.

Ez az előzménye annak, hogy elgondolkodtam azon, mi lett volna, ha mondjuk nem ilyen szerencsésen alakul ez a kaland. Autóban gyorsan meghalni nem egy rossz módja a távozásnak erről az árnéykvilágról. Ha lehet választani, hogy ez, vagy rákosan fetrengeni egy lepukkant kórház alagsorában, ahol mindenkinek csak útban vagyok, akkor ezt választom.