Drága egyetlen* olvasóim! Játékra invitállak benneteket. És nem is akármilyenre. Most írni kell. Elkezdtem egy történetet, de nem fejeztem be. Az lenne a ti dolgotok, hogy befejezzétek.

Játékszabály:

1. Bárki írhat, aki tud írni (esetleg olvasni vagy számolni, illetve ha ő Uri Geller).
2. Írhat mindenki a saját blogjába, ide kommentben, vagy e-mailben is küldhető nevezés. Ha a saját blogodba vagy weboldaladra írsz, itt kommentbe szúrd be a linkjét, hogy én és mások is megtalálják.
3. A szöveg kapcsolódjon az elkezdett történethez, annak befejezése vagy továbbgondolása legyen.
4. Nyeremény: (kitalálás alatt).
5. Az ajándékért 2008. 09. 21. vasárnapig lehet játszani, de utána is lehet befejezéseket küldeni.

És most, kezdődjék a móka:

Kolumbusz Kristóf vagyok. Őfelsége, a spanyol királyné flottájának sorhajóhadnagya. A legénység tagjai ezért csak Colombo hadnagynak szoktak hívni. Eleinte nehezteltem emiatt, és akikről megtudtam, hogy így neveznek, azokat lefejeztettem. Csakhogy a legénység gyorsan fogyott (mivel mindenki így hív), így inkább hagyom, hogy Colombo hadnagynak nevezzenek. Amikor ezt a maradék legénység előtt bejelentettem, volt nagy ünneplés: pezsi, süti, ropi, meg mindenféle trendi dolog. Tényleg trendi party volt. Még a királyné is hallott róla.

Nehéz is lett volna nem hallani, hiszen a palotától mindössze 100 méterre csapódott be az az ágyúgolyó, amelyet a legényeim dévaj jókedvükben lőttek a városra. Egy szó, mint száz: a golyó repült, és én is repültem, egészen az Atlanti-óceán közepére, Port Blanchet szigetre, elrettentő példaként.

Szó, mi szó: ezen a lakatlan szigeten legfeljebb a majmoknak lehettem elrettentő, nekik is csak eleinte. Ma már nem rettentem el őket. Csak az vigasztal, hogy a legénységemet is velem küldték; a vidám fiúkat. Valahogy mostanában inkább a melankolikus fiúk név jobban illik rájuk.

Megmaradt a hajóm is. Három éve rostokolunk már ezen a szigeten, előretolt helyőrség címszó alatt, és eddig semmi nem történt, ha eltekintünk attól a néhány majomgenerációtól, amely ez idő alatt felcseperedett.

Tegnap azonban új fény ragyogta be az elmém. A parti dombon álltam, és néztem a naplementét, ahogyan lebukott a hajó mögött a ten... ÁCSI BÉBI! - villant be ekkor. És bevillant az is, micsoda szerencse, hogy nekem villant be elsőként a szigetlakók közül. Három év rostokolás után... (Na jó, ezt hagyjuk...) Hiszen itt a hajó! A Sánta Mária!A királynői flotta zászlóshajója, amely...
Narrátor: - Volt.
Én: - Igen, volt, de mindegy, a lényeg, hogy zászlóshajó volt...
Narrátor: - 400 évvel ezelőtt.
Én: - Befognád végre? A lényeg, hogy van itt egy hajó, ami úszik a vízen.

Szóval tegnap elhatároztam, hogy összehívom a legénységet, és útra kelünk.
Fedélzetmester: - Hová is megyünk pontosan? Hiszen Spanyolhonba nem térhetünk vissza...
Én: - A banán, a burgonya, a kukorica és a kakaó őshazájába, ahol...
Kormányos: - Pillanat, főnök!
Én (nagylelkűen hagytam szóhoz jutni. Elvégre le is fejeztethettem volna): - Igen?
Kormányos: - Mi az a kakaó?
Én: - Az egy forró, sötétbarna ital.
String matróz: - Aha, tehát kakaóföldre megyünk. Az olyan, mint a búzaföld, ami...
Én: - Nem, ti idióták. A hely, ahová fenséges hajónk, a Sánta Mária repíteni fog............... abbahagyni a röhögést.... azt mondtam ABBAHAGYNI! A Sánta Mária igenis kitűnő hajó! Csak egy kis renoválásra szorul.
Kormányos: - Meg egy új kormányra.
Vitorlamester: - Meg három új árbocra és kéttucat új vitorlára.
Fedélzetmester: - Azon kívül...
Én (megelégelvén a negatív kisugárzásokat): - Jól van. Elég! Minden meg lesz, és ezzel fogunk nekivágni  az ismeretlennek, ahol maja templomokból nőnek ki a paradicsomcserjék...
Herbst matróz: - Mi az a paradicsom?
Én: - Honnan tudjam, padavan? Még senki nem látott olyat.

---------------------------------------------------

Ez tehát a történet eleje. De vajon mi lesz a vége? Csak rajtad múlik. Nosza! Iszkiri! Uzsgyi! Előre! Iszkiri-tempó-vágtázz!