Közkívánatra ismét játékra invitállak benneteket.

Van egy Befejezetlen történet, ami még mindig nincs befejezve, pedig egyszer már meg lett hirdetve. Így hát ismét ez lesz a feladvány. A feladat ennek a történetnek a folytatását megírni. Nincs meghatározva kor, amelyben a történet játszódik, a helyszín, a szereplők száma, a stílus, stb. Mindenki saját elképzelése szerint folytathatja a történetet. A történet hossza sincs megszabva, de legyen legalább 10 mondat hosszúságú. Írásodat közzéteheted itt, kommentben, a saját blogodban (ez esetben ide kérünk egy linket, hogy megtaláljuk) vagy e-mailben. A legjobb befejezés jutalma Leslie L. Lawrence: Thumo 1-2. A szrinpók völgyében című könyv. Nevezési határidő: 2009. november 10.

Íme a történet, amely folytatásra vár.

 

Nyárutó. Szeretem az évnek ezt a szakaszát. Ilyenkor minden színesebb, mintha a természet még egyszer minden erejét arra fordítaná, hogy kitombolja magát. Még egy utolsó, buja tánc a hervadás, az álomba merülés előtt. Ilyenkor még zsong az élet, az állatok lázasan gyűjtögetik a télire szánt eleséget, a növények pedig mindent megtesznek, hogy kiszolgálják őket.

Eddig jutottam gondolatban, mikor megjelent a két idegen. sebesen jöttek, és a lovaik patája nyomán sűrű por szállt keringve a levegőben.

Mikor odaértek hozzám, leugrottak a nyeregből. Egyikük a városőrség egyenruháját viselte. Valamilyen tiszt volt. Nagydarab, szikár ember, szigorú tekintettel, és akkora lapát tenyerekkel, amekkorát még sose láttam. Biztos voltam benne, hogy akit ez a tenyér eltalál, annak már nem kell a vacsora miatt aggódnia.

A másik jövevény pont az ellenkezője volt a lovagnak. Vékony és alacsony, jelentéktelennek tűnő ember benyomását keltette, bár díszes ruházata másra utalt. Különleges anyagból készült ruhát viselt. Ha mozdult, más színárnyalatúvá vált. Hallottam már efféle anyagról, de még sosem láttam eddig. Drága és hivalkodó holmi. Nem való a magamfajtának.