Mó jegyzetére reagálva.

Azt rovod fel, hogy a Blogter megváltozott. Valóban, méghozzá nem kicsit. Talán mondhatjuk, hogy sajnos, de semmi nem állandó. Ahogy a kötülmények változnak, úgy változnak az emberek is. Akkor, 2006-ban, amikor írni kezdtem sok meghatározó személyisége volt a Blogternek. Közülük jónéhány már nincs itt.

Emellett több post született, mint mostanában. Például én is naponta írtam, sőt naponta többször, a legképtelenebb dolgoktól a legérdekesebbekig (amit annak tartottam). Amikor írni kezdtem, sok mindent nem akartam. Nem akartam elárulni a másságomat, mert úgy éreztem, nem tartozik ide. Időközben kiderült, hogy ez is belefér, mert ez is én vagyok. Nem akartam írni a munkámról, munkahelyemről, mert azt sem tartottam ide illőnek. Aztán ez is változott, megszületett a Ki fia borja blog. És így tovább, számtalan dolgot említhetnék meg.

De közben változtak a körülmények. Míg három éve még egyszerűen elsimultak a problémák, szinte maguktól, ma már ez nem megy ilyen könnyen. És ez a hatás mindenkire rányomja a bélyegét. Az emberek türelmetlenebbek, mint valaha, erőszakosabbak, és jó magyar szokás szerint önzőbbek, irigyebbek is. Ami még nagyobb baj, hogy butábbak is. És ez megjelent a Blogteren.

Ez az írás teljesen olyan lett, mint egy amerikai sorozat, ahol évadonként egyszer-kétszer vannak visszaemlékező epizódok. Nyúlós, nyálas, juharszirupos. De annyi baj legyen...