Az alábbi bejegyzés bizonyos részei nem érzékenyeknek valók, ezért kérjük, olvasás közben takarja el a szemét.

Tegnap magamra öntöttem egy fazék forró levest, amitől szinte azonnal beteg lettem. Azért csak szinte azonnal, mert előtte még összetakarítottam a romokat a konyhán, megcsináltam egy ebédet egy vendégnek, végül úgy döntöttem, hogy a nap hátralévő részét a csap mellett fogom tölteni, jelentős mennyiségű folyó hideg víz társaságában.

Ez utóbbiban egy különleges személy akadályozott meg, aki bepakolt az autójába, és a Kútvölgyi Kórházba vitt, ahol a sebészeten megpróbált ellátni a főorvos. Amíg az orvosra vártunk (a magam részéről: egy szál csuromvizes póló, alatta tartva egy másik csuromvizes póló egy jégakkuval, amelyekből lassan a nadrágomba szivárgott a víz, amitől úgy néztem ki, mint aki bepisilt;) különlegesszemély ott - a kórházban - dolgozó barátnője meg is jegyezte, hogy most pont úgy nézek ki, mint egy hajléktalan; mire közöltem, hogy szerencse, hogy ők mellettem vannak, mert legalább nem visz el a sintér.

Szóval vidám csacsogással elütöttük az időt, végül orvosi kézbe kerültem, aki egy vazelines matricával le is ragasztotta a sérülést, ami a köldökömtől a bordáim aljáig (vagy fordítva, attól függ, honnan nézzük) tart. Ennek következtében olyan iszonyatosan elkezdett égetni a seb, hogy kis híján tényleg bepisiltem a műtőasztalon (vagy valami hasonló, amin feküdtem épp). Közben kaptam valami fájdalomcsillapítót, amitől állítólag enyhülnie kellett volna a fájdalomnak. Ezt valószínűleg a gyógyszernek nem mondták meg, mert semmi hatása nem volt, csak annyi, hogy később a betegszállítóban kicsit elaludtam. Végül visszasírtam a jégakkumat, közben átvezényeltek az István Kórházba. Jégakkut kicserélték egy fagyasztott infúziós tasakra, és irány az Égési és plasztikai osztály a Szt. István kórházban.

No, hát az orvosokról eddig is elég sok urbanlegend-et hallottam már, de most a saját szememmel-fülemmel győződhettem meg róla, hogy őrültek mind (a szó legjobb értelmében). Az Égés-plasztikai osztályon öten-hatan megvizsgáltak, mindannyian megállapították, hogy namitörténtitt és elsőfokú égés, semmi komoly, borogatni kell, hideg vízzel locsolni és hűteni, akkor nem lesz baj, de azért várjuk meg az orvost. Megvártuk, nagy meglepetésre ő is megállapította, hogy namitörténtittelsőfokúsemmikomolyborogatni, azzal kiegészítve, hogy holnap kontrollvizsgálatra jöjjek vissza.

Így hát ma vissza is mentem. Kicsit le lettem szidva, hogy miért nem a betegirányítóval kezdtem. Azt se tudom, mi az, nem szokásom nekem kórházakba járni, kerülöm, mint ördög a szentelt vizet, és különben is, nekem csak annyit mondtak, hogy délelőtt jöjjek, én meg jöttem. Végül is ezt megharcoltuk, ruha le, nahátfelhólyagosodott itt-ott, leszedem, hogy ne legyen útban. (Enyhe sokk.) És letépkedte a vízhólyagokat vagy féltenyérnyi bőrrel együtt (nem annyira enyhe sokk...), de végül kaptam rá kenőcsös kötést meg hálót (megnyugodás).

Hiába néztem szomorú boci szemekkel, nem engednek dolgozni, hétfőn megyek újabb kontrollvizsgálatra. Addig kenceficéznem kell valami kenőccsel, amit felírtak.




Néhány érdekes mondat az ambuláns lapokról:
- A has bőrét fedő lángnyelvszerű bőrpír látható. (Nem mondom, fantazma az van. Engem inkább egy olyan lepényhalra emlékeztet a bőrpír, amin átment egy kamion.)
- Pecsét a papíron: Ha munkáját nem tudja ellátni, forduljon családorvosához a TP miatt. (Kétszer is rányomták. Hümm...)
- Összesen 1809 pont, 2641 Ft-ba kerültem a büdzsének ezzel az ellátással.
- Dermazin kenőcsös kötés.
- Otthonában finoman tisztálkodhat.


Hát ennyi röviden, de velőtlenül a történet. Legközelebb a tüzes kampókat próbálom ki a fenekemben. =)

Korábban a szájsebészeten jártam, ha esetleg nem emlékeznél rá, de ott sem jószántamból...