Ma megnéztem a The human body exhibition - Az emberi test kiállítást.

A bejáratot megtalálni nem annyira kézenfekvő, mivel a Türr István utcából nyílik a bejárat (a kijárat a Deák Ferenc utcára nyílik), de miután beszabadul az ember fia, akkor nagyon mókás események veszik kezdetüket.

Csupa fiatalból áll a személyzet, akik rendkívül segítőkészek; a kiállítás során orvostanhallgatók válaszolnak a hülyébbnél hülyébb, váratlanabbnál váratlanabb, meghökkentőbbnél meghökkentőbb kérdésekre, de szemmel láthatóan élvezik és rendkívül felkészültek.

Maga a kiállítás több teremben van elhelyezve, szervcsoportonként csoportosítva a "látnivalókat". Ha valaki csak úgy beszabadulna, a preparátumok alapján azt gondolná, hogy fröccsöntött műanyag bábukat lát. A tartósítási eljárás miatt a kiállítottemberek, szervek, stb. valójában inkább műanyagok, mint szerves anyagok.

Ami sokkoló, ha az ember belegondol, hogy az a "tárgy", amit éppen néz, valaha (feltehetően nemrégiben még) ember volt, akivel lehet, hogy találkozott is a boltban, metrón, stb. (Magyarországon ez a veszély nem nagyon releváns, mivel, mint kiderült, kínai emberek vannak felboncolva.) Ettől muszáj elvonatkoztatni, mert különben lehetetlen élvezni az amúgy rendkívüli látványt.

Azt a látványt, amit egy burkolat nélküli, "kicsomagolt" emberi test nyújt. A komplexitás egészen elképesztő... Persze, az iskolában megtanuljuk, hogy mi hogyan működik, általában mindenkinek van valami sejtése arról, hogy izmok, inak, erek, miegymás kusza hálózata alkotja az egész marhaságot, de mindenzt valódi méretben látni, az eredeti elrendezésben, a funkciók kusza hálózatát elképzelni (ami nem is olyan nehéz, hiszen szinte "élnek" ezek a testek) olyan élmény, amit lehetetlen leírni. Mindaz, ami "odabent" történik (fáj a hasam, csuklok, köhögök, stb.) ezen a kiállításon láthatóvá válik.

Ha teheted nézd meg, mert olyan kérdésekre kaphatsz választ, amik már régóta foglalkoztatnak, de senkitől nem tudtad megkérdezni, vagy senki nem tudta megmutatni, hogy valójában mi történik...