Hosszú idő után végre sikerült összeszerencsétlenkedni egy Ferrari szalont Ithakában. Volt nagy dínom-dánom, eszem-iszom, ingyom-bingyom (táliber) stb. Megjelent a világfalu apraja-nagyja, színe-java, hogy együtt nyisszantsák el a szalagot a csomagoláson és ugyancsak együtt igyák…

Nem tudnám megmondani, honnan jött először az érzés, de azóta is rendületlenül tart. Egyszerűen csak úgy érzem, bármerre is nézek, mindenhol csak a gagyit vélem felfedezni.   Hadd említsek néhány hétköznapi példát. Semmi különlegesre nem kel gondolni, hétköznapi dolgok…

Én komolyan nem értem, mi van mostanában a nőkkel.  Az előbb volt egy Ibustar reklám. Kinyitja az ajtót, gyakorlatilag kiájul rajta a spiné. A másik kérdezi, hogy mi a rosseb baja van. Azt mondja erre (kapaszkodj!): - Nem tudok menni, úgy fáj a fejem! Hát de mi a faszért akar…