Ma orvosi vizsgálatra kellett mennem. Egy hosszú folyosón, kezemben egy sétapapírral minden helyiségbe be kellett menni egy kicsit traccsolni az orvosokkal.

Szemészet: olvassam fel a "baboskönyvből" a négy számot, majd olvassak le két oszlopot a látásvizsgáló tábláról először az egyik, majd a másik szememet letakarva. Utána belevilágított a szemembe,   közben épp azt vázolta fel a(z egyébként nagyon kedves) doktornő, hogy mennyire zavarja a folyosón a viháncolás. A bal szememnél kicsit hosszasan vizsgálódott, bár ez akkor nem tűnt fel, de a későbbiekben még fontos lesz. Eredmény: mindkét szemem ép, a látásom tökéletes, mehetek.

Megyek. A fogászatra. Ennek eredményéről inkább nem számolok be. Következik a fül-orr-gégészet. A hallásom kiváló, orrom, fülem rendben van, tovább a sebészetre. Semmi különös, lúdtalpam van, kis gerincferdülés, tovább. A belgyógyászaton meghallgatják a mellkasom, kopogtat, kérdezget balesetekről (ami sose volt). Előtte EKG-n voltam, megnézi az eredményeket, tüdőröntgent, minden rendben.

Mi van még? Vérvétel, vizeletminta, és végül: ideggyógyászat. Ha csak meghallom ezt a szót, vagy felmerül, hogy pszichiáter/pszichológussal kel találkoznom, már rosszul leszek. Dehát muszáj. Bemegyek. Üljek le, nyújtsam ki a nyelvem, vicsorítsak, menjek a csempéhez, és csukott szemmel lépkedjek előre egészen a doktornőig, majd megint üljek le, és kövessem a szememmel az ujját. Valami nem kóser, látom, hogy csodálkozik. Többször nekifut, majd megkérdezi, hogy szoktam-e inni? Nem, nem iszom. Nézzek az ablakra, aztán nézzek az ajtóra (jobbra, balra). Érdekes - mondja - biztos, hogy nem iszok? Az egyik pupillám nagyobb, mint a másik.

Ennek örömére rá is írta a sétapapírra, hogy aktuál szorongásom van. Na hogy cseszd meg. Ezt miből találta ki? Aztán persze... ki tudja? Lehet, hogy igaza van? Szorongok?