Alien.x: Szakadjanak meg a csajok című postjára válaszként.

"Mindig gondoltam, hogy a nők - meghatározhatatlan szellemi fölfokozottságuknál fogva - közvetve birodalmakat, vezéreket, alkotókat tudnak irányítani, vagy legalábbis inspirálni, de abban biztos vagyok, hogy ez az asszonyság néhány életet fényre derített. Van egy ötvenkét éves szeretője! Nemcsak elhiszem, látom is, ahogy szolidan besurran hozzá, alázatosan dédelgeti! Csoda! Ilyen asszonyok csinálnak impulzusanyagokból formált világszemélyeket. Cézárokat, költőket, tudósokat, festőket. (Milyen nevetséges ilyen relációban az egyenjogúság, mikor az élet két fél zsenialitásán múlik, a párosulás leheletfinom inspirációs mérlegén! A nő nem egyenjogúság! Kiegészítés, többlet, fölhajtóerő, kontroll, becsvágy, simogatás és társszerző, melyben fontosabb sokszor a társ, mint a szerzőség. Női szerep. Ezen is el lehetne gondolkodni. A női fél - más fél. Ösztönöz, alakít, megütköztethet önmagunkkal, alárendeltségében is messze fölülmúlhatja a férfit - választójog, parlamenti részvétel, egyenlő munkáért egyenlő bért - jelszavak nélkül! És nemcsak az egészen kiválóknál, hanem tökegyszerű embereknél is, egy munkásasszony, egy parasztasszony esetében is. Sokszor, ha egy-egy hosszú életbe betekintünk, rájövünk, a szoborba formált férfi mögött egy-egy tüzet töltő nő áll, pygmalionosan*, mikor a modell teremti az alkotóját, mikor a modell különb, mint a létrehozója, vagy legalábbis egyenrangú. Sokszor egy életen át karbantartott családi tűzhely mellett hajlamosak vagyunk csak a munkában megérdemesült patriarchát látni ünnepi pózban, pedig mögötte, kicsit balra, mint egy festői félhomályban egy nála is különb társat láthatnánk, egy csodálatos erejű munkásasszonyt vagy művészi félhetérát, aki a helytállásával, a szerelmével, a szemöldökével, a csípőjével, az intelligenciájával családdá, alkotássá, művé tömbösített, inspirált egy szétsugárzó életfolyamatot.)"

Részlet Gyurkovics Tibor: Pótmajom című művéből.

*Pügmalión: az ókori görög mitológia híres szobrásza, aki beleszeretett a maga alkotta csodás szépségű női szoborba, amelyet kérésére Aphrodité életre keltett.
*Hetéra: a régi görögöknél szabados életet élő fuvolás- és táncosnő; többnyire rabnő, aki azonban gyakran igen művelt volt.

Csak azért írtam ezt le, mert nektek ez nem kellett, egyenjogúságot akartatok. Megkaptátok, akkor miért lázadtok az egyenjogúság ellen?