Egy rövid összefoglaló a kutasói játszótérről, amelyet a helyiek példátlan összefogásával jött létre.

Hét hónappal ezelőtt (szinte hihetetlen, hogy olyan régen volt már) kezdődött a játszótér megvalósítása a falunappal, ahol adományokat lehetett felajánlani e nemes és (sajnos) nem mindennapi célra. Akkor sokan kételkedtek abban, hogy ez a nap valaha eljön, hogy Kutasónak játszótere legyen. Bár szinte nem volt olyan ember a faluban, aki ne tett volna meg mindent ezért az ügyért, ám a lelkek mélyén ott bujkált a bizonytalanság és a kétség.

De megvalósult! Kész van a játszótér. Az átadón a gyerekek és felnőttek egyaránt kicsit megilletődve, kicsit félénken vették birtokba, ami teljesen érthető. Ám a kezdeti bizonytalanság után a gyerekek lelkesen kezdték használni a játékokat.

Hogy egy kicsit magamról is írjak: dél körül értem oda, épphogy csak le nem maradtam az átadásról. Azt hiszem, a legemlékezetesebb az volt, amikor egy hölgy azt mondta: "hát megjött, fiatalember..."

Pofátlan módon bekönyörögtem magam Kristófhoz (ha valaki nem tudná, ő fazekas) és megnéztem a kerámiáit. Egy igazi élmény volt, amellett jót beszélgettünk. =)

Nem is nagyon tudom, mit írjak; a benyomásom nem változott a legutóbbi látogatásom óta: bármikor hajlandó lennék odaköltözni lakni. Az egész falu maga a nyugalom, békesség. Egy kis darab megint ottmaradt belőlem. (Ha még párszor ellátogatok Kutasóra, végül lélek nélkül jövök haza. =))

Ez a videó, amit készítettem, nem kimondottan "riportfilm", inkább csak impressziók kusza szövevénye, de azért ne hagyd ki.

Ez pedig az a tejes/olajos edény, amit Kristóftól kaptam. Még egyszer köszönöm, tényleg nem kellett volna...



Ezúton gratulálok ehhez a sikerhez a kutasóiaknak, és Szepes Péter polgármesternek, és további hasonlókat kívánok.

Ó, még egy apróság a végére:

Igazából van még a falunapról egy pár felvételem, de mostanában alig jut időm ilyesmire, de fel fogom tölteni azokat is.