Azért jó Blogter buliba menni, mert az ember sosem tudhatja, hogy egy szendén somolygó BDSM vagy más karmaiban végzi-e... Aztán másnap lehet menni pszichológushoz...

Hogy egy idétlen (de igaz) hasonlattal éljek: az élet attól jó, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik.

Nagyon jó társaság gyűlt össze a Pótkulcsban. Bár mindenkivel most sem tudtam beszélni, vigasztal az a tudat, hogy minden alkalommal van egy-két új emberke, akivel beszélgetek. Még párszáz év, és mindenki sorra kerül.

Rögtön az elején megkaptam a magamét, hogy nem emlékeztem meg a Maszatosban 21-én Realface és Mó szülinapjáról, ezzel szemben Schengenről igen, ami senkit nem érdekelt. Mea culpa, akkor jutott már csak eszembe, mikor úton voltam a munkahelyem felé, viszont a post vezérflötty lett, ami némileg kárpótol ezért a veszteségért. Az érintetteket persze nem, dehát nem lehet mindet egyszerre.

És igen, En1-nek igaza van: Marlingtont mindenki szereti.

Olvasd el Talema postját is.

Azért vicces, hogy mindig van valaki, akit meg tudok lepni a másságommal.