Mostanában egyre többen szegezik nekem a kérdést: Elmész szavazni? Kire szavazol?

A válaszom nem. Minden pártról van véleményem, egyikről se túl rózsás, de külön kiemelném az SZDSZ-t, mivel "másként gondolkodóként" elvileg őket kéne támogatnom.

A minap láttam egy óriásplakátot, amelyen a következő felirat állt: Szavazz az erőszak ellen! Kiemelném a lényeget: Szavazz az erőszak ellen!

Nem csalás, nem ámítás, ez a program. Valami ellen szavazzunk vasárnap. Mert program az nincs, illetve titkosított vagy nem publikus (hiszen az SZDSZ 2007. januárjában hozott egy törvényt, amely szerint bármit, bármennyi időre, indoklás nélkül lehet titkosítani; viva la liberation). Szeretnék végre valami mellett szavazni. Például, hogy a képviselők a mindenkori minimálbér összegének maximum kétszeresét kapják fizetésként. Vagy hogy ne pofátlan módon benyögött, vélt vagy valós költségek elszámolására kapjanak horribilis összegeket. Ezt eddig még senki fel sem vetette. Ezek után milyen jogon várja el bárki, hogy akárcsak a kisujjamat is megmozdítsam, hogy ő kikerüljön Brüsszelbe?

Apropó költségtérítés. Nagy-Britannia szerte óriási botrány van a magyar rendszerhez hasonló, puszira osztogatott költségtérítések körül. Náluk a megoldás az, hogy aki érintett, az repül, és persze a pénzt is vissza kell adnia! Amikor először megláttam ezt a hírt a híradóban, az első gondolatom az volt, hogy itthon nem kell félnünk, hogy bárki is lemond ilyen kis "semmiség" miatt. Itthon minden megy tovább a régi mederben, akárcsak 1956-ban, 1848-ban vagy 1001-ben. Semmi nem változott, és ahogy elnézem a politikusok hozzáállását, nem is fog. Soha.

Ezért nem megyek el szavazni. Ez az én szavazatom arra a fosra, ami itt megy.