Néha komolyan hihetetlen, hogy mit nem hord össze a szél...

- Te dohányzol  ugye?

Jaj, hát ennyire ordít rólam? Épp nem voltam rágyújtva, ezért eléggé meghökkentem. Hát, mi tagadás igen.

- Tudnál adni egy szál cigit?

Egye fene, ezen már nem múlik semmi. Nyújtom a dobozt, kivesz egy szálat, majd közli: - Én ismerlek téged.

Nahát, ha az előbb meghökkentem, akkor most dobtam egy hátast. - Honnan?

- Egyszer már kértem tőled egy cigit, akkor is mentolosat szívtál, csak akkor Pall Mallt.

Sajnos fogalmam sincs még mindig, hogy honnan kellene ismernem. Fekete hajú, csinos lány, de egyszerűen nem tudom hova tenni. Akkor végre kinyögi: - Pénzt is adtál nekem, amikor összevesztem az anyámmal.

Basszus! Végre leesett a tantusz, de hiába kutatok az emlékeim közt, valahogy nem ilyennek emlékszem rá. El is mondja, hogy más a hajszíne, meg azóta kicsit megváltozott. Szó mi szó, a fekete haj jobban áll neki, mint amilyen akkor volt (vörös talán?), és a mosolygás is előnyére szolgál. Együtt buszozunk és hévezünk egy darabig. Kiderül, hogy kibékült az anyjával, a Tescoban dolgozik majd az egyik étteremben, vőlegénye van, stb. Tehát mondhatni, hogy ami akkor probléma volt, az megoldódott.

Megmutatja a telefonját, és elpanaszolja, hogy nincs hozzá töltője, mert úgy kapta valakitől, de töltő nélkül, és így nem tudja használni. V3, Motorola. És milyen az élet, nekem is pont ugyailyen volt az előző telefonom, és a táskámban ott lapul egy töltő is. Egy ismerősöm miatt volt nálam, aki nemrég otthon felejtette a sajátját, és tőlem kérte kölcsön, amikor itt volt, aztán visszaadta, és még nem raktam ki a táskámból. Odaadtam a lánynak. - Használd egészséggel.

A meglepetéstől szólni is alig tud, de látom, hogy örömet szereztem vele. Ismét.