20 évente egyszer minden sárkányok legrémesebbike felébred. Ébredésének jelei: töredező csipkézetek, elhamvadó lovagok, vörös felhő, elröppenő hidak, elsüllyedő falvak, beszélő állatok.

Sárkányvadászok (Chasseurs de dragons) német, francia, luxemburgi animációs film



Két botcsinálta lovagra (Gwizdo és Lian-Chu) és kutyájukra (Hector) vár a feladat, hogy a világ pusztulását megakadályozzák. Ehhez kéretlen segítségül szegődik Zoe, Lord Arnold uralkodó unokahúga, aki hisz az Ezüst Lovagban, és hősként tekint a két (és fél) kalandorra. Ez a furcsa négyes indul útnak, hogy megakadályozza a Világfaló újabb eljövetelét. A két lovag leghőbb vágya, hogy legyen egy kicsi farmjuk, ahol állatokkal foglalkozhatnak. A történet egy olyan univerzumban játszódik, ahol sok kicsi földrész lebeg, amelyeken királyságok, birodalmak, vagy csak egyszerűen farmok vannak.



"Sir" Gwizdo az ész próbál lenni. Veteményeseket megtámadó óriáshernyók leküzdésére vesz fel megrendeléseket parasztoktól, akik végül nem fizetnek. Emiatt csalódott és kissé önző. Kapva kap Lord Arnold ajánlatán, és már meg is lépne az előlegként kapott pénzzel, hogy álmát megvalósítsa, de...



Lian-Chu "lovag" egyszerű paraszti származású, de bivalyerős ember, kissé talán együgyűnek is tűnik, de helyén van a szíve. Lord Arnold megbízását akarja teljesíteni, hiszen a megállapodás erről szólt...



Zoe, Lord Arnold unokahúga, akit nagybátyja az odvasfogú apácákhoz akar küldeni, megszökik, és a hősökkel tart a veszélyes küldetésen (amit Gwizdo mindenképpen meg akar akadályozni). A kislány azonban egyáltalán nem ismer félelmet, kalandnak fogja fel az eseményeket; mintha csak egy lovagregénybe csöppent volna...



Hector mindannyiuk hűséges társa. Miatta (is) érdemes többször is megnézni a filmet, mert az események sodrásában nem nagyon látszik, hogy mit csinál, de rendkívül igényesen kidolgozott karakter, és mindig csinál valamit.

A film hihetetlenül igényes és rendkívül részletgazdag, emellett kellemes (franciás) humor kíséri végig a történetet. Lendületes történet, amely nélkülözi az erőltetett poénokat, egy pillanatra sem áll meg a cselekmény, nincsenek fölösleges kitérők. Természetesen nem hiányzik a dráma sem, de ez nem (túl) nyomasztó, könnyen feldolgozható és értelmezhető, szervesen illeszkedik a történetbe, és meghatározó eleme a végkifejletnek.