Az ember azt hinné, hogy azért a hülyeségnek is van egy határa, ha más nem, akkor a csillagos ég, de persze nem így van. Ez csak illúzió...

Mint arról korábban beszámoltunk, ha szüléssel indul a reggel, döntenünk kell: vagy otthon szülünk egész nap, vagy bemegyünk a gyárba dolgozni. Szerencsére ma már egy ilyen szülés pillanatok alatt meg van a Szülmodium (valamint az istenek) segedelmével (kritikus esetben Tömjén Zsolt is a segítségünkre siet, hasselHOFFMANN Rózsával egyetemben). Mint arról korábban beszámoltunk, ugyebár...: http://freudhalott.blog.hu/2012/07/23/teleszuljuk_az_orszagot?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare 

Valami lehet ebben a DIUM-ban, hogy mindenre jó, mert (hála az isteneknek és Richter Gedeonnak) feltalálásra került (érzed, milyen könnyedén használom a senyvedő szerkezetet?) végre a fantasztikus, innovatív, elragadó, hajnali szellentés illatú, pihe-puha, lágyan omló, azonnali bőrizgató hatású, kemikáliailag tesztelt, rottyanafurgemanty Lopedium!

Egyszerűen bámulatos (így kell, hogy fogalmazzak!, mert ugye így kell, hogy fogalmazzak?!), hogy ma már minden élethelyzetre van valami vegyszar, ami elkerülhetetlenné varázsolja az amúgy elkerülhetőt.

Itt van például Ilonka néni, aki tegnap este beszívott a lyányával, Katussal (nem Katus Attila, csak simán Katus, vezetéknév nélkül, mint a kelebek celebek). Kicsit túlszívhatta magát, mert megesküdött a szomszéd Jolánka néni tehenének a tőgyére, hogy ma bizony ki fog ugrani ejtőernyővel egy kétes műszaki állapotú kisrepülőgép anyósüléséből, ezer méter mélyről magasról, azannyakeservit neki! Ám másnap (ma!) reggel ez már nem tűnt olyan jó ötletnek, hiszen kéne egyet szülni (bár ez már egy tablettával elérhető, lásd, mint fent), meg hát végrendelkezni is jó lenne, de az ügyvéd hétvégén nem ér rá, mert a külön bejáratú százholdas pagonyában golfozik, meg ugye ki fog mosni az urára eztán (bár ezeknek még senki nem látta a férjét; lehet, hogy megették őket, mint a fekete özvegy, szex után)... Röviden tehát: kurvára nem jó ötlet mozgó járműből kifelé ugrálni, főleg, ha az rendkívül magasan tartózkodik. Ilyenek például a svájci Alpokban ezer méteren fölfelé araszoló fogaskerekű, valamint a repülőgép. 

Amikor az ember logikusan végiggondolja az elkövetkezendő eseményeket, bizony perisztaltikus mozgás kezdődik lágy részeiben, aminek hatására nagy mennyiségű bélsár tolul a kijárat (exit, zölddel) felé, és könnyedén bekövetkezik a "beszarás" jellegű jelenség. Pontosabban: bekövetkezHET! Hoppá! De, szerencsére, itt a Lopedium, amelyből már egy mikrofilmszálas lágyzselatinpasztillajellegű rágókapszulásított falat is megszüntetHETi a kialakuló félben lévő káreseményt. Ha nincs biztosítva a bugyi, az bizony súlyos érvágást jelentHET a családi büdzsére. Egy új bugyogó bizony belekerülHET akár 970 forintba is (Tacskó, augusztusi akció, a készlet erejéig; látogassa meg honlapunkat is!)

És mi a válasz a kétségbeesett családanya kétségeire?

- Nyugi, mutter, (zipzár-felhúzás, hogy semmiképp ne tudjon se menekülni, se telefosni az enyhet adó kerámiacsészét) egyél egy falat Lopediumot, és mire kitisztul az idő, már te is jobban leHETsz.

Én a mami (Ilonka néni) helyében azért elszaladtam volna a közelben lévő, hősi halált ugrott volt ejtőernyősöknek emelt képolnába, és gyakorlatilag bármit megígértem volna az aktuálisan éppen arra kóválygó bármelyik istenségnek, csak nehogy kiderüljön. Mármint az égboltozat, időjárási szempontból. De ő nem! Dacol a veszéllyel, a szélsőséges időjárási viszonyokkal és a ki tudja, mit tartalmazó Lopedium segítségével legyőzi kakilási ingerét, és tomboljon bármilyen erejű hurrikán vagy tornádó, jöhet tájfun, monszun vagy passzát, ezt a veszélyes vállalkozást ő bizony véghez viszi. (Szerintem valami kis anfetamin-származék azért lehet a cuccban, hogy Ilonka néninek ilyen flashback-je lett a tegnapi füves cigi után.)

Végül fölszállnak, és zuhannak, majd földet érnek. Ebben nincs semmi meglepő, a Föld megalapítása óta még egyszer sem fordult elő, hogy bármi, ami repül, az ne ért volna földet valamilyen formában. Ilonka néninek és Katusnak ezúttal szerencséjük volt. A film nem is tesz külön említést arról, hogy mi történt odafent, csak jelzésértékűen mutatják, hogy se szarcsimbókok, se sárga (vagy kék!) cseppek nem csillannak meg a felhők mögül előbukkanó alkonyi sugarakban. 

Igen, ez a valódi boldogság: leérni a többé-kevésbé száraz földre, kéz a kézben csatangolni a zivatartól nyirkos Budaörsi Repülőtér zöld gyepén, háttérben a romantikus naplementével, ahogy a Nap éppen lebukik a Hármashatár-hegy és a bevásárlóközpontok (nyitva minden nap, reggel 6-tól este 10-ig) mögött, és versenyt gyalogolni a mögöttünk fejmagasságban, hátulról közelítő Cessnával. 

Hah!... micsoda pátosz, micsoda dramaturgiai bravúr. De klassz, hogy nem maradtam le erről. Bezzeg a nyúlbéla II. János Pál!, Ugyan, méghogy smacizni a Földdel, leszállás után, hagyjuk már! Persze neki nem volt Lopediumja, mert ha lett volna, akkor kézen fogja az S/S-t (gyk.: esperes: olyan papféle, csak tiszti rangban), és úgy vágtázik le a Boeing lépcsőjén, mint a megvadult bölénycsorda, amikor egy falka oroszlán veszi üldözőbe.